Szabadka a XXI. században: folt hátán folt
A tél elmúltával városunk autós polgárai rendszeresen szembesülnek egy, immár hosszú évek óta fennálló problémával, a közutaink aszfaltját „díszítő” hatalmas lyukakkal, repedésekkel. Ezekre az útburkolati sérülésekre természetesen mindig akad elfogadható magyarázat. Legalábbis az illetékesek szemszögéből.
Ezek a megnövekedett nedvesség, sózás, az utakat tisztító munkagépek súlya okozta terhelés, a hólánc használata, stb. Ezek a kifogások, holott mindannyian tudjuk, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint orvosolni. Amennyiben a közutaink kiépítésére szánt pénzügyi keretet teljes egészében arra fordítanák, amire azt előrelátták, talán más volna a helyzet. Elképzelhető, hogy ezen összegek egy jelentős hányada nem ott landol, ahol kellene…
A városvezetés évi költségvetése „előrelátó”, így minden évben gondol autóvezető polgáraira, és igyekszik kijavítani az utakon keletkező sérüléseket. Habár az elmúlt évre vonatkozóan nincsenek hivatalos információk ezzel kapcsolatban, mégis szembeötlő, hogy idén immár régi ismerősként üdvözölhetjük az egy évvel ezelőtti útburkolati hibákat. Ebből levonható egy következtetés.
Némi reménykedésre adnak okot az utóbbi napokban közutainkon látható munkagépek, amelyek, ha talán nem is tudnak minden utat befoltozni, de talán a tavalyelőttiekkel „leszámolnak”. Mindezt teszik persze a régi jó hagyomány szerint, az előirányzott ritmusban, vagyis munkanapokon reggel fél nyolctól, tehát a reggeli csúcsforgalom idején.
Ezt pedig már megszoktuk, illetve eltűrjük mi, a hanyatló város autósai.
Gradsubotica nyomán F.J.
